Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kiskunság homokja

2008.08.15

 

 

 

 

Kép

Egy régi mondás azt tartja,

Emléket, ne bízz a homokra.

Nem őrzi meg a képeket,

Sodrása mindent eltemet.

 

Volt idő, mikor szabadon

Dűnéket rakva vándorolt.

Nem állta útját semmi gát,

Hazája volt a Kiskunság.

 

Szívós akácok gyökere

Szabadság vágyát törte le.

Helyhezkötötten ott maradt,

Nyugtot lelt végre, nem szaladt.

 

Munkára fogva a Napot,

Ízes gyümölcsöt ringatott.

Barackok, ringlók, almafák

Népünk szorgalmát áldották.

 

Fénycsókkal érlelt fürtcsodák,

Mézédes musttá forrtak át.

Pincék mélyén kész az újbor.

Kortyolhatsz a poharadból.

 

A sok munkát meghálálja,

Termését fagy, jég tángálja.

Hasznát néha szelek viszik,

De a népe mégis bízik.

 

Emléket nem, csak életet,

Bíz népünk most a homokra.

Bizakodva hangoztatja:

Ez, a Kiskunság aranya.

 

 

Kecel. 2008. 08. 03.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

válasz

(Maja, 2008.08.24 11:30)

Te igazán ismered ezt a vidéket!
köszönöm véleményed! :)))

Baja

(Kovács Ilona, 2008.08.22 21:44)

Marikám ez nagyon jó