Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


APÁM

2009.01.21

 

 

 

Kép

Behunyt szememmel most is látom

apám nagyranőtt árnyékát a házon.

gyermekként ámuló szemekkel várom,

hogy átlépjen egyszer a házon.

aztán az erős bal keze

a csillagokat hozza le.

közben homlokán a lusta cseppek,

a tűz fényében cseperedtek.

már tudom, hogy nem lép át a házon,

a csillagokat máshol találom

csak áll, előtte kis kohóban

izzik vöröslő fénnyel az acél

hangjára éhes fülemben újra

a kalapács zenél

dinn, dann, dinn, dann dann, dann, dann

hallom szakadatlan

közben vakmerőn röpülve,

szemembe hull egy pörnye

tüdeje kapkodó zihálással

megtelik újra és újra a gázzal

kristályszilánkok ezrei,

mint rózsafüzért gyöngyei

tüdejét lassan ellepik

napjai gyémántcsillagait

fekete felhők elviszik.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.