Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FELEDÉS

2007.12.28

 Feledés

 Kép

Víztükrére szállva párás álmom

remegő szárnyait kitárja, látom

fellebbenni,  áttetsző  kék nyugtató

ködfátyolom. Ma még sír a szám.

Kezed, szemem elé tartja emlékezésem

csorba tükrét, melyből mint kútmélyéből

megcsillanni látom a reményt és a

távol nincs úgy, és olyan messze,

mikor öledben kezem, kezedet kereste.

Hol édes megnyugvás az úr, hiába

támad az orv gyanú, hogy talán,

hogy mégsem! Vadul kapaszkodva

ugyanúgy, mint egykor veled,  édes

gondtalan bizalom árad hozzád

tőlem és neked! Mit sem törődve

az álnok, hitszegő idővel, kapaszkodom

most is oly erővel, hogy  sajdul

                                                         agyam, karom…..hagyom!….legyen!

                                                         Jöjjön a feledés mi betakar

                                                         téged, velem!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.