Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HAZUDSZ

2010.01.12

 

 

 

 

Kép

 

 

 

 

Céltalan csapkodással

Múlnak el a percek.

Magam vagyok veled,

az ordító csendben.

Hallom, amint hazugságod

koppan, aztán döglött

madárként hull a füvek

gyökerére.

Remegő templomfalak

között dőlnek össze

megszentelt oltárok,

és nem támasztja fel

már, a boldogtalan

álmok makacs

dörömbölése.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.