Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JÚNIUS

2010.04.22


Az iskola kapuján kizúduló sereg

jókedve magával sodor. Emlékezem.

 

Úgy 40-50 éve, mi törtünk ki így a fényre.

Szemünkbe tömtük a világot,

szívünkbe a szabadságot.

Aztán csikókként nyargaltunk a porban,

a suttogó, vén jegenyesorban.

Az, a kedves szalmaillat           

most is orromban él

mit a faluvégi szérűn éreztem én,

ahol az óriás kazlakon

várvédést tanult a sokadalom.

Csatánknak a gazda vetett véget,

bottal kergetve az aprónépet.

Sosem kellett nekünk óra,

felébredtünk kolompszóra,

tehén, liba, kócos gyerek,

elindult a szérűskertnek.           .

Eső verte a koszt rólunk,

delet korgott éhes gyomrunk.

Cukros kenyér zsírral, vízzel

vidította szánkat ízzel.

Csak az esti harangkongás

hajtotta haza a csordát.

 

Bőrünkbe itta magát a nyár,

mire iskolába vitt anyánk.

 

2010-04-21

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.