Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KINCSEIM

2010.03.05

Kép

 

Megmutatom titkos helyem,

Nem létezik, csak képzelem.

Fényes ösvény, csak úgy lebeg,

erre indultunk mi veled.

Út gyöngyei az ölembe,

mind sorába rendezgetve.

Átgurítom tenyeredbe,

nézzük együtt elmerengve.

Gyermekkacaj gyöngyözéssel,

fülben csengő nevetéssel,

mosolyokkal megtelt szobák,

tejillatú pici babák.

Együtt töltött órák sora,

ám, ha nem tekintek oda,

karjaimból  huss kirepül,

párnámon csak emléke ül.

Altatót súg, vigasztal?

Fejünkön szürkül a haj.

Kötényemben, te vagy már csak

tebelőled árad a Nap.                  

Sugarával betakargat,

melengeti csontjaimat.

Fejünk felett deres csöndben

angyalzene száll a ködben.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.