Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PADUNK

2010.01.12

                                                                                      

Kép

 

Amint a lombok közül


rám nevet, aranyba vonja


szívemet. Mosolyos zöldje,


árnyékot vet a földre,


de körötte, nesztelen lépteid


helyén, a hiábavágyakozás


gyötrelme ring felém.


Ilyenkor, konokul gyáva


vágyaim hagyom,


hogy elcsituljanak a padon.



Megfáradt napjaim


illatfelhőbe vonta,


a rajta nyílott szerelemvirág


Cinkosunk volt.


Őrizte titkunkat.



Aztán a lázremegős estek


kihűltek és lassan elvegyültek,


értéktelen, de örökre kedves,


kacatjaim közé..

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.