Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


UTOLSÓ LEVÉL

2008.11.26

 

 

Kép

 

Most megkopott fényű csillagok

Gyúlnak az égen.

Szélfiú nyargal a fű közt.

Loholva illanó idő nyomában.

Orromban érzem a múlás szagát,

korhadt avarnak  jajsikolyát.

Elűzve bódulatát loncnak.

Vészjósló csend van.

Sóváran várnak kegyeshalálra,

szenvedve érte sírnak a fák.

Szégyenüktől vörösben játszó levelek

csípős hidegtől, nincs mit, reméljenek.

Majd végül utolsót pendül

halk megadással,

hűsége foszlányát szél viszi már.

Sűrű sóhajok közt hajlik az ág.                             

Rábízva kincsét, a múló időre.

Lehull, az utolsó, fonnyadt levél.                

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.